7., 8., 9.

7.      Mesterséges szerkezetek: a Vénusz mondatai

A vénuszban a szavak mondatnyi vagy hosszabb betűsorok, ezért itt kétfajta mondat kerül előtérbe. Az élő nyelvek által használt és a vénusz hosszúságú, amit itt normál mondatnak fogok hívni. Az élő nyelvek kis mondatai pontosan elegek a mindennapi kommunikációba, de a vénusznak egyetlen célja, hogy hosszabb szavai legyenek ennél. Ezért minden szerkezetet ennek rendelek most alá.

7.1.            Írásjelek

Írásjeleket tekintve a vénusz írása a szokásos latin ábécét használja magyar hangtannal, egy plusz jellel kibővítve, mely a szóvégeket jelzi, de hangtani alakja nincs. A „⧺” jel minden szó végén megjelenik, mutatva annak terjedelmét. A vénuszban nincs értelme a mondatkezdő nagybetűnek, ezért felesleges a használata, illetve a mondatvégi írásjelek sem a megszokott módon működnek. A pont egy olyan szótövet zár le, mely érzelmileg semleges, csak tényeket közöl, a kérdőjel ez esetben is kérdést fejez ki, de itt adódik egy probléma. Mivel a mondatok csak a szótövekig érnek, a kérdőjel vajon a többi szóra is hat, vagy maga a szavunk lesz kérdőszó? A válasz az, hogy mindkettő jó megoldás lenne, azonban egyiket sem érdemes választani ebben az esetben. Ha a többi szóra is kihat a kis kérdő mondat, akkor lényegében a nagy mondat milyenségét határozza meg a legváratlanabb helyen, ha ez kérdőszót jelöl, az megint csak oda fog kilyukadni, hogy a nagymondat is kérdővé válik tőle. Ez pedig a mondatvégi írásjelek problematikája ebben a nyelvben. Mivel a mondatok csak egy szótőnyi hosszúak és ezek a nagyon hosszú szavak alkotnak a vénuszban normál hosszúságú mondatot, nem értelmezhető a mondatvégi írásjel vénuszi megfelelője, így mondatvégi írásjel sincs a normál mondatok végén. A vessző pedig megint csak értelmét veszti, hiszen a kis mondatok egy szót határoznak meg, amibe nem kell vesző, a normál mondatok pedig nem lezártak, így tagolni is értelmetlen őket.

7.2.            Szavak

A vénusz nyelv szavainak felépítése: Konkrét létezés határozó, Jellemzők1, Jellemzők2, Jellemzők3…, Szófajhatározó. Történéshatározó⧺ A munkaminimum elvét alkalmazva az eddig létrehozott szavak és mondatok a következők:

„Jegesmedve alszik a jégen.”

|Li eu rde e ak nir, E téve al kir t zvé. E téve ik ove ak ert⧺ al Pa téve ertar unnn hétve ak, Li eu wrar unnn ie eka. E téve ik ove ak ert⧺ al E téve al kir t zvé, Pa ove ik ert ak ha. E téve ik ove ak ert⧺|

Jól látható, hogy korábban a nyelvben megjelent a mondatvégi írásjel és a mondatkezdő nagybetű is, de még a vesszők használata sem maradt el. A vesszők ugyan hasznosak voltak, mert az összetett szavak egyes elemeit választották el, azonban ettől és az előbb említett két másik dologtól is megszabadulunk most. Emellett az egyik fejezetben a szavak sorrendjével játszva jött létre egy egyszerű normál mondat. Ez szintén szükségtelen, mert felesleges bonyodalmat visz bele a szerkezetekbe. Végül ugyanebben a fejezetben a szavak nem, jelleg, szint, faj, származás, alapszó szóalkotókból épültek fel, ellentétben a nyelv előző verziójában is taglalt random szóalkotókkal. Ezt a két módszert összegyúrva a szótövek a később megalkotott rendszerben írandók le, míg a ragok az előzőben.

A szavak esetén még egy fontos szabályt érdemes bevezetni, ami az ismétlődéseket szabályozza. A „jegesmedve alszik a jégen” lefordított változatán világosan látszik, hogy mennyi felesleges helyet vesz el a szóalkotók vég nélküli ismételgetése, ezért egy olyan szerkezeti megoldás kerül a nyelvbe, mely általában a tudományos nyelvek sajátja. Egy gyakran ismétlődő szerkezeti részt egyszerűen el kell nevezni, hogy helyet lehessen spórolni vele. Így a „li eu rde e ak nir e téve al kir t zvé. e téve ik ove ak ert⧺ al pa téve ertar unnn hétve ak li eu wrar unnn ie eka. e téve ik ove ak ert⧺ al e téve al kir t zvé pa ove ik ert ak ha. e téve ik ove ak ert⧺” esetében a „li eu”=A, „e téve al kir t zvé”=B, „e téve ik ove ak ert=C” szürjekciót alkalmazva az eredmény „A rde e ak nir B. C⧺ al pa téve ertar unnn hétve ak A wrar unnn ie eka. C⧺ al B pa ove ik ert ak ha. C⧺” lesz. Ez a szövegszerves részeként így írható fel:

A rde e ak nir B. C⧺ al pa téve ertar unnn hétve ak A wrar unnn ie eka. C⧺ al B pa ove ik ert ak ha. C⧺

Első ránézésre ez a művelet csak rontott a helyzeten, mert a szöveg elolvasásához nem csak a szóalkotók által kiadott szavakat kell észben tartani, de szövegenként változó kódolásokat is. Viszont amint a kódok egyszer meg lettek jegyezve egy 100 oldalas vénusz regényt pontosan úgy lehet olvasni, mintha 300 oldal lenne. A végeredmény egy helytakarékos nyelv. A vénusz esetében a látszat mindig csal, a „jegesmedve alszik a jégen”-nél hosszabbnak tűnik a „ A rde e ak nir B. C⧺ al pa téve ertar unnn hétve ak A wrar unnn ie eka. C⧺ al B pa ove ik ert ak ha. C⧺”, viszont egy hosszabb szöveg esetén, ahol a szóalkotók sok-sok alkalommal ismétlődnek, rengeteg olyan részlet kerül elő, mely kizárólag kódokból áll. Így potenciálisan rövidebb szövegek keletkeznek, mint más nyelveken.

7.3.            Mondatok

A mondatok, az eddigiekkel összhangban, kétféle alakot öltenek. A kis és a normál mondatok pedig együttesen adják ki a szöveget. A mondat alárendelt szerepű a Vénuszban, sem tagolási sem egyéb jeleket nem tartalmaz, kizárólag tartószerkezetként jelenik meg.

7.3.1.      Kis mondatok

A kis mondatok, szótőnyi hosszúságúak mondatvégi írásjeleik határozzák meg, hogy az egyes szavak kérdő, kijelentő vagy felkiáltó szövegrész elemei. A Vénuszban a szöveg szokásos érzelmi töltetét meghatározó három jel teljesen más szempontok szerint értelmezendő, mint más nyelvekben.

Általános esetben a „ . ? ! ” hármas egy-egy érzelmi töltetet kölcsönöz a mondatnak. A pont kijelentő, így az ezzel záruló mondatok mindig valamilyen nyugodt/semleges töltetűek. A kérdőjel egy univerzális érzelmi töltettel rendelkezik, lehet nyugodt, semleges, és intenzív is. A felkiáltójel semleges és intenzív lehet. Mind a háromnak van alapvető affinitása valamilyen intenzitású érzelemkeltéshez, és a konkrét érzelmiséget a kontextust kiegészítve adják át.

A Vénuszban a kis mondatvégi írásjeleknek nincs köze az érzelemkeltéshez, hiszen nem egy hosszabb, kontextussal rendelkező objektum lezárására szolgálnak, hanem a szótövek jelzésére. A kismondatokat szó belsejében kell értelmezni, ezért csak a funkcionalitást képesek meghatározni.

A Vénuszban a mondatvégi írásjel valójában szóközi írásjel, így az értelmezése szavakon keresztül történik. A kismondatok szerkezeti bázisokként foghatók fel. A rajtuk kívül eső ragrész illeszti be őket a szöveg egészébe, ezért a ragok helyettesítik az érzelmiségért felelős szerkezeti elemeket is, melyre itt a mondatvégi írásjel képtelen.

7.3.2.      Normál mondatok

Normál mondatok a Vénuszban leginkább csak a tanulást segítő egységek, semmi több. Annyi szerepük sincs, mint a kis mondatoknak, sőt, konkrétan meghatározható véggel sem rendelkeznek. A Vénuszban a normál mondat gyakorlatilag maga a szöveg, elejétől a végéig. Az ennél kisebb szakaszokra való osztás már nem része a valódi szerkezetnek, csak egy elemzési segítség.

7.4.            Kis mondatfajok

Előzőleg már szó volt a mondatvégi írásjelek jelentésvesztéséről a nyelvben, ezért kialakult az a szituáció, hogy ezeknek a funkcióknak egy részét a ragok veszik át. A kis mondatfajok, veszik át a maradék funkciót, ami a hangsúly meghatározása. Mindenki ismeri a kérdőmondat megváltozott hangsúlyozását. Ez nem csak az élőnyelvekben tér el, de a többi mondatfajtáétól is különbözik. A Vénuszban sincs másképp, itt a hangsúlyt szóalkotók határozzák meg.

A szóalkotók bonyolult hangsúlysort hoznak létre és ezeknek a jellegzetes mintázatai határozzák meg a kis mondatfajtákat. Minden szóalkotónak többféle hangsúlya van, de az, hogy épp melyiket kell alkalmazni, csak a szövegkörnyezet adja meg. Ezért a szöveg kérdő részletét a kis mondatfajokon keresztül lehet megállapítani. Így létrehozható benne a kérdőszavak nélküli kérdés és feleslegessé válik olyan szavak kérdőjellel való ellátása, melyek nem kérdőszavak, csak olyan részén tartózkodnak a szövegnek, ahol kérdés van.

7.5.            Kommunikáció máshogy

A Vénusz esetében a kommunikáció elég sajátos, írott írásban ez a nyelv bonyolult, de igazán sokrétű és rövid, ha valaki jól használja. Olyan dolgok kifejezésére lehet alkalmas, amikre az anyanyelvünk nem. Emellett beszélt írásként elég nehezen elképzelhető, inkább egy vallási énekhez hasonló szövege miatt. Beszélve a rövidítések alkalmazhatatlanok, mivel matematikai jellegűek, nem hasonlítanak egyéb beszélt nyelv rövidítéseire sem, mint mondjuk az angolban fellelhetők. Ennek következtében a folyamatos szóelem ismétlésekből egy hangsúlyra talán nem monoton, de kiejtett hangok tekintetében abszolút monoton szöveg kerül elő. A problémát csak okozza a logikát szinte nélkülöző asszociatív szavak léte. A szóelemek kombinálásából végtelen lehetőségek kerülnek elő, ezért az egyén szubjektív felfogásához passzolnak az általa leírt szavak.

A Vénusznak az a problémája, hogy ugyan minden kifejezhető rajta, még a más nyelveken szavakba önthetetlen kifejezések, érzelmek, fogalmak is, azonban nagyban függ az érthetősége a beszélő felek ismerettségi viszonyától. Nagy valószínűséggel nem érti meg egymást két Vénuszt beszélő idegen, mikor először kezdenek beszélgetni. Így a Vénusz olyan, mintha rengeteg személyes és egyedi nyelv lenne egyszerre.

8.      Hangulatjelek

A mai internetes kommunikáció szinte elengedhetetlen része lett a hangulatjel, ami lényegében az előbb felvázolt érzelmi kifejező rendszer egy faék egyszerű változata. Azonban most nem erről a részéről lesz szó, hanem egy nyelvről, mely semmi más, mint hangulatjelek sorozata.

Mindenki látott már olyan, médiában megjelenő szövegrészleteket, amik tele voltak hangulatjellel, vagy esetleg az utolsó húsz karakterük egy az egyben kizárólag hangulatjel volt. A jó hír az, hogy nem csak az utolsó 20 karakter lehet az, hanem az összes. Erre pedig nem is kell különösebben bonyolult magyarázatot leírnom, hiszen a történelemben már megjelent a tökéletes példa erre. Ez nem más, mint az egyiptomi hieroglifa, a kínai kanji, vagy az arab számok. A hangulatjel pontosan ezeknek megfelelően működik. Igaz, mára a kanji már kiforrott annyira, hogy szótag legyen, de indulásakor az sem volt más, mint bonyolultabb jelentésű szavak, vagy akár mondatok leírása egyetlen jellel. A hangulatjel egyetlen különbsége ezektől, hogy hangulat kifejezésére szolgál. Kezdetben legalábbis arra szolgált. Manapság már vannak olyan hangulatjelek is, amik nem fejeznek ki hangulatot, például a padlizsán jele.

A hangulatjel a mai korban az írás újra feltalálása. A társadalom talált magának egy rése az írott kommunikációban és szép lassan belevitte a hangsúlyokat, arckifejezéseket, metafizikai jeleket sűrítő hangulatjelet. Amennyiben a folyamat továbbra sem áll meg, ki fog alakulni egy új írott kommunikációs forma, ami kizárólag hangulatjeleket tartalmaz és visszatér az emberiség a hieroglif írásmódhoz. Persze, ehhez felügyeletmentes fejlődés és akár évszázadok is kellenek.

9.      Tudományos nyelvek

Előfordulhat, hogy a szituáció megköveteli a tudományos nyelvek megalkotását. Ebben az esetben az eddig részletezett szempontok szerint fel kell építeni az alapjait. Mivel tudományról van szó, ez mindig a logika lesz. Figyelni kell arra, hogy a lehető leglogikusabb módon épüljön fel, különben nem lesz hiteles és hemzsegni fog a hibáktól. Ez súlyosan károsítja a használhatóságát.

A tudományban jelekkel van leírva minden, változókkal, műveletekkel, relációkkal és bármilyen más, rövidítő objektummal. Ezeknek a fajtáknak megvan a maga jellemzője. Pár ilyet említve, a legismertebb objektumok a matematika számai, a kémia vegyjelei, vagy épp az informatika egyesekből és nullákból álló nyelvezete.

Ezek erősen specializált nyelvek. Kizárólag azt az egy célt szolgálják, amire ki lettek találva. Nincsenek benne sallangok, mint a mondat, a hangsúly vagy az idők során folyamatosan változó hangtan és írásmód. Ezek állandó és örök jelrendszerrel születnek. Persze ez nem kőbe vésett, előfordulhat, hogy egy jel az idők során megváltozik, de annak mindig valamilyen konkrét célja van, nem hasonlít a spontán változásokra, amiket egy beszélt nyelv produkál. Ennek fő okozója többek között az is, hogy ezeket a nyelveket nem lehet beszélni. Egyetlen írásfajtájuk van, nem rendelkeznek másodlagossal.